Óriás galambok

Az óriás galambok kialakulásának központja a Földközi-tenger melléki országokban van. Ezt nemcsak a sok-sok évszázaddal ezelőtti megjelenésük bizonyítja, hanem az a nagy fajtagazdaság, amely ezeken a területeken észlelhető. Így a legtöbb földközi-tengeri országnak van egy vagy több saját óriás fajtája.

Ismeretesek az észak-afrikai kéruánóriások (Pigeon de Kairouan), a spanyol félsziget és szigetvilág óriásgalambjai: a valenciai óriás (Tenat Gigante Valenciana), a spanyol óriásgalamb (Gran Mundana Espanola), a mallorkai óriás (Mallorguinas), az óriás dudoros (Paloma Famenca), a Gallega, a Gabacho és más fajták.

      Olaszországban a római galambon kívül tenyésztik a romanyoli (Romagnolo), a szottobanka (Sottobanca), a piacsenzai (Piacentino) és lukéziai (Lucca) nagy testű galambfajtákat.

      Hasonlóan nagy a száma az óriás húsgalambfajtáknak a másik galambhúst fogyasztó országban, Franciaországban is. Itt tenyésztik a montobánt (Montauban), a kosoá (Cauchois), a zsié (Gier), a világhírű karnó (Carneau) fajtát és a különböző mondén-fajtákat (Mondain de Gascogne, Mondain de Picard, Manotte és az újabb kitenyésztésű Mondain Francais).

      Innen terjedtek északra az óriásgalambok, ahol az új tenyésztési viszonyok között sajátos fajtákká és fajtaváltozatokká alakultak. Ezek közül megemlíthetjük a Cafalai nagy galambot, a magyar óriás házigalambot, a lengyel óriást, a belga húsgalambokat (Renaisien), a Mülhauseni húsgalambot (pigeon dútilité de Mulhouse).

      A kínai (Schack-kee), indiai (Indian Gola) óriásgalambok azt bizonyítják, hogy a háziasítás során Ázsiában is elterjedtek a nagy testű házigalambfajták. Amerikában, új európai fajták keresztezéséből származó óriásfajtákat tenyésztettek ki, ilyen az amerikai fésűs óriás (Giant American Crest), az amerikai monden-fajták (Jewel Mondain, Swiss Mondain, Duches, Rep) és az óriás posták (Giant Homer).