Francia Sottobanca

Ez a fajta már az úgynevezett forma- vagy alakgalamb csoport klasszikus fajtái közép tartozik. A mondén, a kosoa és a többi e csoporthoz tartozók közül való. A sottobanca két olasz szóból tevődik össze: sotto = alatt illetve banca, ami latinos, olasz írás szerint bankot jelent, c = k. hogy mikor és melyik pihent olasz találta ki ezt a nevet, arról nem szól a krónika.

A fajtát a XVIII-XIX. században, Lombardia tartományában tenyészthették ki, semmi egyéb célja a tartásának nem volt, mint az ízletes galambhús termelése. Általában ez volt a nagy itáliai parasztudvarok galambja. A név maga csak 1890-óta ismert. Egy idő után Franciaországban is ismert lett, és a francia tenyésztők már nem csak tartói, hanem tenyésztői, nemesítői is lettek fajtának. A szakkönyv is már „francia szottobankáról” ír. A fajta kitenyésztői olaszok voltak, de a nemesítői, a továbbtenyésztői már franciák.

Összbenyomás: erőteljes, nem hosszú testű, meglehetősen nagy galamb. A test tartása enyhén emelt. Tenyésztési célja szerint a tojók súlya 750-1000, a hímeké 850-1100 gramm lehet. A fej nagy, kerek, széles homlokkal és domború fejtetővel. Szinte egyetlen az alakgalambok között, amely széles, szilárd, tollforgó nélküli kagyló alakú konttyal rendelkezik, mely a nyakon ugyancsak dús sörényben folytatódik. A narancsszínű szemeket keskeny, vöröses szemgyűrű veszi körül. A csőr erőteljes, közepesen hosszú, hússzínű, de a sötét színűeken a ráfutás is megengedett. A meglehetőse vastag nyak a fej felé elvékonyodik. A torok jól kimetszett. A szárnyak a testhez simulnak, és a hátat takarják. A farok rövid és zárt. A lábak tollatlanok, a karmok a csőr színéhez igazodnak. Elfogadott tollszínek: fehér, fekete, vörös, sárga, kék fekete szalaggal. Robosztussága dacára a galamb élénk, vitalitása jó. A fajta tartása szelíd.