Cikkek : A magyar óriás galamb gyűrűzése |
A magyar óriás galamb gyűrűzése
2009.01.25. 18:44
Írta: Szabó Tibor
A MAGYAR ÓRIÁS GALAMB GYŰRŰZÉSE
Kérem, engedjék meg, hogy néhány gondolatot felvessek a gyűrűk és a gyűrűzéssel kapcsolatban. Úgy érzem, azért is fontos foglalkozni e témával, mivel itt is szükség esetén van egyfajta „kifutási időre" ne szóbeszéd alapján értesüljünk dolgokról, mint pl: én így hallottam, ő azt mondta... stb
Amit írásba foglalunk, az tény. Nem lehet elfeledni, nem lehet félremagyarázni.
Mire is gondolok? Megpróbálom sorrendbe foglalni:
1. Igaz, már minden galambtenyésztő és kiállító tudja, hogy csak a szövetség által rendszeresített, megfelelő méretű gyűrűvel ellátott egyedek bírálhatók a kiállításokon! Ellenkező esetben kizárással sújtják a galambot.
2. Viszont már kevesebben vannak tisztában a jelzőgyűrűk használatával. A padlásszám (törzsszám) megszüntetésével azt gondoltuk, valamit megpróbálunk pótolni a névgyűrű használatával. Itt arra gondolok, hogy könnyebben vissza tudjuk keresni a galamb tenyésztőjét. Kizárva azt a lehetőséget, hogy egy-két év múlva saját galambot vásárolunk vissza vérfrissítésre, és csak ott jövünk rá, nagy tévedésünkre, amikor előszedjük a gyűrű igazolólapot. Igaz, ez nem jellemző a magyar óriás galambra, mert azt hiszem, boldog az a tenyésztő, aki 20-30 galambot le tud gyűrűzni egy évben. Viszont azok a galambászok, akik ötvenesével, százasával gyűrűznek fiókákat, már gyakrabban beleesnek ebbe a csapdába. Bár hallottam king és strasszer tenyésztőket, akikkel ez az eset megtörtént. Ennek ellenére sokan felvállaltuk azt a plusz költséget illetve a tojástörés egy újabb lehetőségét. Miért is írtam le ezt a dolgot ilyen aprólékosan? „A szabályzat kimondja, hogy Nemzetközi Kiállításokon TILOS a jelzőgyűrűk használata, vagyis a mi Országos és Fajtaklub kiállításunk Nemzetközi Kiállításnak számít! Ami azt jelenti, hogy jelzőgyűrűt (névgyűrűt) nem viselhet a galamb. Márpedig, ha tan, ezt a gyűrűt csak levágással tudjuk eltávolítani a galamb lábáról. Ez pedig nem könnyű feladat, hisz jóval erősebb anyagból készítik, mint pl a szövetségi gyűrűt. Bár nem értek egyet a padlásszám eltörlésével, de kénytelen vagyok a szövetség, a többség akaratát elfogadni. Az is igaz, hogy a szövetség tájékoztatást tud adni arról, hogy az egyes tenyésztők milyen számú gyűrűket rendeltek (már aki érdeklődik iránta) és, hajói tudom ezeket az adatokat az Interneten is követni lehet. Az is igaz, hogy ma még nincs minden galambász birtokában a teljes elektronika, de a technika ma olyan hihetetlen gyorsasággal fejlődik, hogy ez csak évek kérdése és elérhető lesz mind galambász számára. Az információ tehát elérhető közelségben van hozzánk! Volna a témával kapcsolatban egy javaslatom, amennyiben a Fajtaklub vezetősége is egyetért elgondolásommal és a klubtagok igénylik ezt a lehetőséget: Továbbra is informálódhatnánk a gyűrűk adataiból a tenyésztő nevéről. Mire is gondolok? Azt hiszem, hogy nagyon kevés madárra írják elő az átmérő 15 mm-es gyűrűt. Ezen adatokat kell megkérni a szövetségtől és így folyamatosan rendelkezésünkre állna a friss információ, amit éveken át meg lehet őrizni.
Gondolatom szerint sokan előszedik a hosszú téli estéken a Híradót és olvasgatják újra és újra a régi érdekesebbnél érdekesebb, bár néha elfelejtett cikkeket. Meg kell említenem még egyfajta , jelzőgyűrűt", amit be kell vallják, én is szoktam használni, ha elfogyott a névgyűrűm. Ez pedig az előző évről visszamaradt szövetségi gyűrű. Ezzel kapcsolatban mi a probléma? Ha nem hallok róla megtörtént esetet, eszembe sem jutott volna, de sajnos a galambászok között is vannak „ügyeskedők", akik így próbálkoznak értékes pontokat szerezni a különböző mestertenyésztő és röptető eredményeikhez. Miről is van szó? Felhúznak a galamb lábára egy idei és egy tavalyi gyűrűt. így nevezik be az országos, illetve fajtaklub kiállításra. Bírálat alkalmával a bíráló azt az évjáratú gyűrűt fogadja el, amelyiken a magasabb évszám szerepel (pl 2002 - 2003-as évszámból ez év kiállítási szezonjában a fiatalabbat). Kis szerencsével kiváló esetleg fajtagyőztes galambot regisztrál a gyűrűszám alapján. A következő kiállításon - ha tényleg szép a madár - ismét hozza a tőle elvárható eredményt, kiállítás előtt levágja az idei gyűrűt és a másik sorszámú gyűrűvel értékes pontot szerzett tenyésztője számára. Ilyen módon egy galambról (rókáról) két bőrt lehet lehúzni, mivel tudjuk, hogy csak egy esetben fogadják el a kiváló, illetve fajtagyőztes eredményt a tenyésztői munkában. A további viták elkerülése végett konkrétan kellene jelölni egy időpontot a „neves gyűrű" használatával kapcsolatban, illetve csak egy szövetségi gyűrű használatáról. (Mint ahogy tette azt a nem szövetségi gyűrű elfogadásáról is.) Hangsúlyozni kívánom, míg a szövetségi gyűrű egy olló segítségével eltávolítható, addig a neves, alumínium csőből készült gyűrű már sokkal nehezebb és fennáll a veszélye annak, hogy esetleg komoly sérüléseket okozhat.
3. A gyűrűzésről: Mivel nincs meghatározva, hogy a galamb melyik lábára húzzuk a gyűrűt, így az egyéni ízlés dolga, bár megjegyzem, általában a jobb lábra szokták húzni. Mivel a mi szeretett fajtánk tollas lábú, ráadásul nem is kis tollpihékkel áldotta meg a Teremtő (hála az égnek), úgy nem kis gonddal jár annak felhúzása. Itt jön a következő fontos lépés és az EU-csatlakozáskor számunkra is kötelező állatvédelem, amely kimondja, hogy tollas lábú egyedeknél a gyűrűt a láb felső részére, azaz a combra kell felhúzni! Itt akadályozza legkevésbé a tollak növekedését. Ebben a tiltásban van is valami, hisz biztosan találkoztak már a tenyésztőtársak a gyűrű alatt betokosodott tollal, sőt volt olyan eset is, ha nem ellenőriztük gyűrűzés után többször kedvencünk lábát, az oly annyira bedagadt, hogy a gyűrűt le kellett vágni. A combon lévő tollak sokkal vékonyabbak és puhábbak, sőt a combra húzott gyűrűnél kizárjuk azt a lehetőséget, hogy tojásforgatás közben kárt okozzon a gyűrűvel. Biztosan láttak már olyan tojást, amin megmaradtak a gyűrű által okozott karcok, elszíneződések. A gyűrűt túl korán sem húzhatjuk fel, mert leesik a fióka lábáról, vagy lecsúszik a combjáról, ha pedig későn végezzük ezt a műveletet, akkor súlyos vérzéssel járó sérüléseket okozhatunk kedvencüknek. Egy gyakorlati tanács a gyűrű felhúzásával kapcsolatban. Vágjunk egy 10 mm x 12 cm-es nylon csíkot (minél vékonyabb legyen). A fióka jobb lábát hajtsuk hátra a tolltüszőket szépen rendezzük el, majd a nylon csíkot spirális alakban tekerjük a combtól az ujjak irányába olyan szorosan, hogy azzal fájdalmat lehetőleg ne okozzunk. Az ujjak végére érve az egyik kezünkkel a gyűrűt, a másikkal a fólia és az ujjak végét fogva enyhén csavart mozdulatokkal felhúzzuk a gyűrűt egészen a combig. Nehézséget a talp és a térd okozhat, de azt leküzdhetjük egy kisebb folyékony samponnal vagy öblítővel a gyűrű belsejébe cseppentve, ezáltal az sokkal sikamlósabbá válik. Miután felkerült a gyűrű, az ellentétes irányban szépen letekerjük a fóliát és kihúzzuk a gyűrűből, megforgatjuk a combokon a gyűrűt, hogy a tollak szépen elrendeződjenek. Nem árt azt néhány napig többször ellenőrizni és megforgatni a gyűrűt.
Ezeket a gondolatokat szerettem volna megosztani tenyésztőtársaimmal és elősegíteni a további tenyésztést. Szívesen venném más tenyésztők ötleteit, esetleg észrevételeit, hisz csak azokat a problémákat lehet orvosolni, módosítani, amelyekről tudomást szerzünk, és azokat megosztjuk egymás között.
|