Carneau

Észak-Franciaország és Dél-Belgium közkedvelt haszongalambja. Belgiumba már Franciaországból került át. Később az Egyesült Államokban terjedt el igen nagy mértékben. Eredetileg tipikus mezőre járó haszongalamb volt, s ennek köszönhető, hogy ma is kiválók a gazdasági tulajdonságai. Korábbi feljegyzések szerint a francia vörös mondáin és a helyi parlagi galambféleségek keresztezéseiből jött létre, amit azután következetes szelekciónak vetettek alá. A szelekció során mindig a leg-vörösebb egyedeket részesítették előnyben. Új megvilágításban tűnik fel a carneau eredete, amióta az Egyesült Államokba Szíriából importáltak (1954) különböző fajtákat. Ebben vörös és sárga színű libanoni fajta is szerepelt, amelyek a carneauhoz nagyon hasonlók. Még a szem és az orrdudor is megegyezik „azéval” (Levi). Ezek a tények arra utalnak, hogy a francia carneau eredetét ide kell visszavezetni. Az indoklás még azzal is megerősíthető, hogy Franciaország és Szíria a 16., 17. és 18. században élénk kereskedelmi kapcsolatban volt egymással. Kiváló haszonfajta, fiókái 45—50 dkg súlyúak, kitűnő minőségű bőrrel és ragyogó húsformákkal. Nagyon szapora, elsőrendű nevelő, nyugodt vérmérsékletű fajta. Idővel, mint kiállítási galamb is nép- szerű lett. 1 A carneau alacsony állású, zömök, jól izmolt típusú haszongalamb. Feje gömbölyded. A csőrtől a homlok erősen domborodó ívet alkot. Szeme élénk tekintetű. írisze narancsvörös, szemgyűrűje vékony, világos bőrszínű. Csőre közepesen hosszú, szabályosan elkeskenyedő, kissé lefelé irányul. Minden színváltozaté világos szaruszínű (kivéve a fekete carneau fekete csőrű típusát). A nyak közepes hosszúságú, egyenletesen vastagodó, meredek tartású. A hát igen széles, a farok felé fokozatosan keskenyedik és lejt. (Az amerikai standard erősebb, 50 fokos lejtést tart kívánatosnak, sőt a felső határát 60 fokban határozza meg.) A mell domború ívelésű, erős, széles, nagyon jól izmolt. A szárnyak szélesek, törzshöz simulok. Elsőrendű evezői a farok széleire ráfekszenek. A szárnytollak közepes hosszúságúak. Úgyszintén a farok is, amely fokozatosan elkeskenyedik. Az amerikai típusú carneau szárny- és farktollai rövidebbek. A lábak rövidek, tollatlanok, élénkvörös színűek. A karmok színe a csőrrel mindig megegyező. Említést érdemelnek az amerikai standard súlyok, mivel azok a carneau igazi haszontípusát jellemzik: öreg hím 740 – 910 g fiatal hím 680 – 850 g öreg tojó 680 – 850 g fiatal tojó 620 – 790 g A túl nagy test e fajta tartásakor sem gazdaságos, ezért öreg állatoknál a maximális súlyhatárt 104 dkg-ban állapították meg. A haszon carneau bőr- és csőrszíne világos legyen. Súlyosabb hibák: durva fej, hattyúnyakság, szűk mell, kicsi test, sötét bőr- és csőr szín. Franciaországban csak a vörös és sárga színt tartják nyilván elismert változatként. A francia és amerikai szelekciós irányzat több vonatkozásban eltér egymástól, így a carneaura mindkét ország külön standardot állapított meg. A francia standard kisebb testsúlyt ír elő. Alsó súlyhatárként azonban megszabja, hogy a hímek legalább 575 g, a tojók 400 g súlyúak legyenek. Négyhetes fiókáktól a 400 g-os testsúlyt megkövetelik. Az Egyesült Államokba évszázadunk első éveiben importálták a carneaut. Hamar közkedveltté vált, gyorsan elszaporították. Az amerikai típusú carneau ma már jóval nagyobb testű, mint az eredeti import anyag volt. Tömörebbé vált. Nemcsak nagy testű, hanem kiváló húsformákat is mutat. Szárny- és faroktollai viszont rövidebbek, eredeti jó repülőkészsége csökkent. Fehér carneau. New Jersey és Illinois államokban mutatta be először két tenyésztő. Kedvező színe miatt a nagy amerikai haszongalamb-farmok egyik legkedveltebb galambja. Az USA-ban jelenleg a fehér carneau zömét a legnagyobb amerikai farm, a Pallmetto cég szolgáltatja. Itt 1915-től tenyésztik ezt a változatot. A fekete carneau ipari szempontból — kedvezőtlen tollszíne miatt — kevésbé népszerű, mint a vörös, a sárga és a fehér változat. Standardját 1920-ban állapították meg. A csőr színe kezdetben világos volt, ami együtt járt a bőr világos színével. Később feketére változtatták a csőr színstandardját. Ez hátrányosan hatott elterjedésére, mivel a csőr és bőr pigmentje ipari feldolgozás szempontjából kedvezőtlen. Kiállítási galambként azonban nagyon mutatós és kedvelt. Hazánkban a carneau amerikai változatát még csak az irodalomból ismerjük. Külföldi közlemények szerint mind a tisztavérű szaporulatból, mind haszonkeresztezéseiből a legjobb, leggazdaságosabban előállítható húsáru nyerhető.