A GALAMBOK KORRAL JÁRÓ VÁLTOZÁSAI

Egy régi görög bölcs minden létezés közös vonását a változandóságban látta. Jelképesen úgy fejezte ki: ugyanabba a folyóvízbe nem lehet kétszer belelépni, mert mire belelépnénk, már nem ugyanaz a víz van ott. A változás egyetemes törvénye alól a galamb sem lehet kivétel. Mekkora változás van a Szirtigalamb őstől a félezernyi galambfajta kialakulásáig! És a formálódás ma is folytatódik. A tenyésztői munka szinte szemünk láttára hívta létre kiváló sportfajtánkat, a Budapesti magasröptű keringőt, új fejformát kapott a régi Komáromi bukó, a Budapesti díszgólyás szembőre feketéből szilvakékké fakult, az Amszterdami ballonbegyes emelt testtartása vízszintesre fordult, egy század eleji típusú Strasszer nem kelhetne versenyre a jelenleg mérvadó alkatúakkal stb.

            De mi most ne a fajták kialakulásával, ne a tenyésztők fajtaformáló munkájával foglalkozzunk, hanem az ember szabta változás helyett az idő szabta változásokkal, azzal, hogy milyen változásokat visz végbe az embernél is nagyobb úr: a természet. A fajták egyedeink milyen nyomot hagy a tűnő idő, az öregedés? Az pedig fajtánként az egyiknél lehet előnyös, a másiknál meg hátrányos. Néhány kiragadott példán vegyük szemügyre mindkét esetet.

Előnyös változások

Mint ismeretes, a telt idomú, nagytestű fajtáknak hosszabb fejlődési időre van szüksége, pl. a King csak a második évtől mutatja meg igazi alakját. A Karrier különös csőrdísze, diónyi orrdudora éveken át fejlődik, s kell 3-4 év is kiteljesedéséhez. A háromszínű Debreceni pergő színe évről-évre érik, szép mandulabarna és fekete pettyei sötétednek, szinte egymásba érnek. A díszposták fejformája teltebbé válik, a begyesek fúvása megnagyobbodik, egyes gyöngyszemű fajták írisze tisztul. A színek is teltebbé válhatnak, pl. ha a fiatal sárgák evezőtollai fehéresek, úgynevezett lisztesek, már az első vedlés után a legtöbb fajtánál teljesen sárgává válnak; a fehér pikkelyesek, a tigristarkák meg évről évre világosodnak stb. Az efféle változások örvendetesek a tenyésztő számára.

            Csodát azért a változásoktól senki se várjon. Bizonytalan származású, gyenge minőségű párnak a változások folytán sem válhat elsőrendűvé, a legjobb tartásmód mellet sem a fia. Elsősorban a szülők örökítő-képessége határozza meg az utód fejlődési lehetőségeit s csak másodsorban az életkörülmények. Viszont bizonyos mérvű változásokkal a szelekciónál számolnunk kell.

            A tenyésztő, ha végigtekint a szaporulaton és összehasonlítgatja a fiatalokat, őszre kelve elég biztonsággal eldöntheti, melyik lesz továbbtenyésztésre érdemes és melyik a selejtezni való. A tapasztaltabb szem pedig már a fészekhagyott fiatalokról, sőt állítólag már a fészekbeliekről leolvassa, mi várható a fiókáktól. Ez a folytonos mustrálgatás a mi kedvtelésünk egyik érdekessége. Idős tenyésztőtárstól hallottam: „Tetszik tudni, jó csendes időben kiülök a kertbe, körülöttem sétálgatnak, napozgatnak fiatal Magyar óriásaim és sorra veszem őket, melyik, hogy bírná a versenyt, hány pontot érhetne el a kiállításon. Ez a legjobb időtöltésem.”

            De vegyük most már a másik esetet.

Hátrányos változások

Mint mondtam, ilyenek is vannak. Már az első vedlés meglepetéseként hozhat: az új tollazat hosszabb lesz a réginél, a szárnyevezők és kormánytollak megnyúlnak, s ezzel a testarányok megváltoznak. Ilyenkor a magyar begyes vagy római galamb tenyésztője örülhet ugyan, de annál kevésbé a zömök, sőt gömbölyded fajták kedvelője. A sokat igérő king. Strasszel vagy sirálykaféle alakja megnyúlik, az egész test nyúlánkabbnak tűnik, a hosszú lábú begyesek, angol, brünni stb. hátsó fele majd olyan hosszú lesz, mint az első, s ezzel már oda is van a kívánt testtartás, jó megjelenés. Rajzos galambok esetében első vedléskor színhatárok eltolódásával is számolnunk kell, hol előnyös, hol hátrányos irányban. Ilyenkor szokott a tigristarka galamb szárnyevezői közt, vagy a tetszetős színes farkú páva farktollai közt váratlanul fehér tol felbukkanni, s ezt a hibát nem is szabad tollkitépéssel eltüntetni, a gólyás rajz színtén hajlamos efféle bosszúság okozására. A tiszta színű vörös fiatallal is baj eshet, vedléskor esetleg színét veszti, kékes  farok és hastollazat jön elő, ami különösen máltaiaknál feltűnő. Ahol pedig karcsú test az előirás, mint a brünni begyesnél, az elegáns níúlánk termet vész el, ha túl bő vagy zsírdús a takarmányozás, évről- évre vastagabb lesz a madár.

Más az eset a dudorosoknál, a karrier vagy az indus mire beérik, fejlett orrdudorától, illetve szembőrétől nem látja jól az eléje szórt szemet, többször is mellé vág, míg elétalálja, etetőedényből azonban jól táplálkozik. Az orrdudor lassú, de állandó növekedése másfajtagondot okoz, főleg díszpostáknál: ha a dudor 3-4 éves korra akkorára növekszik, hogy nem simul bele teljesen a homlok és a csőr ívelő vonalába, akkor a sikeres kíállitási szereplés véget ért. Kivált, ha az addig sima szemgyűrű is elrücskösödik. Ugyanezen fajtáknál, de néha a rövid csőrűeknél is évek során a felső csőrkáva megkamposodik. és csak a körömráspollyal végzett állandó csőrápolás segít. Az elhanyagolt csőr kölönösen a karriernél és a német díszpostánál szembeötlő, egyben értékrontó.

Évek múltán a galamb izomzata meglazul, feszes testtartásából veszít, kivált a nehéz fajtáknál, a hosszú lábúaknál a láb rogyottá válik. A mondénnak az az előnye, hogy lábait tollazat takarja, de ott is meg van az elváltozás. Az öregedéssel a tollazat szintén lazábbá válik, a mozgás, a tekintet más, mint a fiatal galamboké: nem kíállitásra való többé a galamb. Tíz éven felül a terméketlenség is beáll, kényeseb vagy nem elég természetes körülmények közt tartott fajtáknál már jóval elöbb is. A tenyésztő, ha nyitott szemmel jár galambjai közt, még sok más apró megfigyelést végezhet a természetszabta biologiai változások terén. Csak egyet nem tehet: a változásokat nem használhatja fel fogyatékosságok, hibák mentésére vagy leplezésére. Pl. egy jó vörös szembőrű komáromi bukó vörös szembőrű marad, akár szabadon járatják, akár zárva tartják, viszont egy sápadt szembőrűből sohasem lesz piros szembőrű, még akkor sem, ha a szembőrt piros filctollal próbálják javítani. A javítószándék annak a jele, a tenyésztő tudja már, hogy piros szembőr nélkül nincs igazi komáromi, de azt még nem tudja, hogy azilyen meg nem engedett beavatkozásért kizárják a birálatból a galambót.