Hogy mik voltak?! – Magyar óriás parókás

Kabók Károly kecskeméti adótárnok adta az első leírást róla. Balassa Az okszerű galambtenyésztésről (1901) című könyve részletesen leírja.

Fehér, szívhátú, csapos, tarka rajzolatúak fordultak elő. A leírás alapján a mai magyar begyes képe jut eszünkbe, zömökebb, vastagabb testtel, fején fésűvel , mely a begy egyik alsó felétöl a fej hátulján keresztül a begy másik felére lenyúlik, éppúgy, mint a már ismert és elterjedt kisparókásoké.

Kiterjesztett szárnyszélessége 91-92 cm, hossza a csőrtől a faroktollak végéig 41-42 cm, lábai rövidek, tetszetős, akárcsak a kecskeméti és miskolci keringőké, lábtollai az ujjakon nincsenek!

Szemgolyójuk fekete, ritkán sárgás színű, veres vagy halvány fehér szemhéjjal, csőrű, a golyvásokéhoz hasonló.

A Galambtenésztők Lapja című újság 1924. június 1-i számában Pachmann István ír néhány sort e témában. „Ezt Kabók Károly adótárnok tenyésztette ki Kecskeméten. Ugyanis az angol parókást keresztezte óriás magyar házigalambbal, s a parókást nagy testre tenyésztette ki. Hogy ennek mi értelme volt, azt nem tudom, csak annyit, hogy ezt a válfajt rajta kívül senki sem tenyésztette, mert egy vérbeli parókás csak úgy szép, ha mindenben arányos, nyúlánk, stb. De ez a nagy testű galamb parókával ízléstelen.