GD- Syndroma

A  fiatalok hasmenéses, kiszáradásos tünetekkel járó megbetegedéséről sok szakcikk jelent meg a szakirodalomban, de valahogy egyik okfejtés sem magyarázta meg maradéktalanul, hogy miért betegszenek meg szinte évről-évre a fiatalok olyan változatos klinikai tünetekben megnyilvánuló betegségben, amelyet az öregebb galambok rendszerint nem kapnak meg, vagy legalábbis ritkán, míg a fiatalok ,főleg a kései fiatalok évente rendszeres áldozatai lesznek valamely kórnak.

Dr. Warzecha cikkét olvasva világosodott meg előttem több olyan részlete ennek a betegséghullámnak, amelyet el lehet fogadni és amelyben tökéletes magyarázatot kaptam kérdéseimre.

A betegség Dr.Warecha szerint nem egy meghatározott kórokozó által okozott betegség, hanem egy tünetegyüttes, szindróma. A cikk szerzője GD- Syndromának nevezi, ami a Geschwollener Dünndarm Syndroma rövidítése. Magyarra talán úgy lehetne lefordítani, hogy a vékonybél elzáródásának jelensége.

Miért pontosan fiataloknál fordul elő ez a megbetegedés?

Mert a fiatal galamb legkönnyebben támadható szervrendszere az emésztő csatorna, ezen belül is a vékonybél, és az ezzel szomszédos máj. Ezt a traktust különböző kórokozók támadják meg, melyek hatására a vékonybél gyulladásos folyamata indul be és a vékonybél belső volumene beszűkül, esetleg teljesen elzárul.

Milyen kórokozók alakítják ki a szindrómát?

Első helyen felelősek a betegség kialakulásáért a Spironucleusok vagyis hexamiták, de közre játszanak más bélélősködők is, úyg mint a coccidiumok, a bélférgek, de éppen úgy a baktériumok, salmonellák, colibaktériumok. Másrészről mérgek, gombák toxinjai ( a romlott takarmányból) , valamint az adenovírus.

Tovább nehezíti a betegség felismerését, hogy a vékonybél-huruthoz, majd gyulladáshoz szívesen csatlakoznak más kórokozók által létrehozott betegségek is, mivel a fertőzés kapuját előttük az előzőekben említett gyulladást okozó szervezetek megnyitják.

Mik a szindróma tünetei?

Mivel a bél volumene a nyálkahártya gyulladása miatt beszűkül, az elfogyasztott táplálék a vékonybél bizonyos szakaszán megáll, dugót képez és az elakadt takarmány egészen a begyig terjedhet. A takarmány így a rendesnél tovább marad az emésztőrendszer eme szakaszában, ami egyrészt a takarmány romlásához vezet, másrészt a víz útját is elzárja. Ilyen módon alakul ki a „vizes begy” és a rossz emésztés. A takarmány nem tud a bélben továbbhaladni, ezért a galamb valahogyan meg akar szabadulni tőle, ez az oka, hogy a begyben lévő takarmányt kihányja. A „vizes begy” mellett a betegség másik jellegzetes tünete a hányás. Harmadik tünete a tünetegyüttesnek a fiatal kiszáradása, csont-bőr sovánnyá válása.

Mivel a GD- Syndroma okozója többféle kórokozó lehet, ennélfogva a betegség lefolyása is nagyon változatos. Beavatkozásunk nélkül azonban legtöbbször halálos.

Dr. Warzecha kihangsúlyozza, hogy a betegség kórokozójának pontos meghatározása a tünetek egyértelmű jelentkezése esetén sem lehetséges. A betegség valódi okozóját ( hasmenés, vizes begy , kiszáradás) csak mikrobiológiai, mikroszkópos vizsgálat útján lehet meghatározni.

GD- Syndroma esetén nehézséget jelent a betegség felismerése. Sok esetben, ha a vékonybél megbetegedett is, mire a trágya a kloákába ér, újfent normális konzisztenciát mutat. A védekező rendszer azonban gyengül a GD- Syndroma káros következményeként és csak azt vesszük észre, hogy más fertőző megbetegedésekkel szemben a szervezet kevés ellenállást mutat. Például a nátha kezelése után minden rendezettnek látszik, mégis három nap után a nátha újból jelentkezik. Ilyenkor a vékonybél megbetegedés kezelése jelenti a megoldást.

Bizonyos esetekben, amikor az állomány klinikai tüneteket nem mutat, mégis a védekező rendszer gyengülése folytán nagy veszteségek mutathatók ki a tréningeken, amely az adenovírus esetében mérsékeltebb, ám hexamita fertőzés esetén az állomány megfeleződhet.

Külön kiemelik az állatorvosok az adenovírus szerepét, és megragadják az alkalmat, hogy a már a szóban forgó betegségnél az adenovírus is kórokozóként szerepel, bővebben szóljunk e vírus törzsnek a jelentőségéről.

Tudjuk, hogy a vírusok leküzdésére az antibiotikumok nem alkalmasak. Ezekkel a gyógyszerekkel csak a társult betegségek gyógyítását tudjuk elvégezni. A vírusok elpusztítására csak maga a megtámadott szervezet képes. Ezért ennek védekező rendszerét célszerű erősíteni. A betegség kórokozójának meghatározása azért is feltétlenül szükséges, mert ha a GD- syndromát szalmonellák okozzák, úgy annak antibiotikumos kezelése hetekig tart, míg az adenovírus fertőzése esetén antibiotikus adagolása 3 napig tarthat. Hosszabb kúra hátrányosan befolyásolja a betegség lefolyását.

Az adenovírus izolálása és tenyésztése nehéz. A galamb vérében a bekövetkezett halál után a vírus rendkívüli módon elszaporodik, ám a betegség kezdeti szakaszában csak kevesebb vírus izolálására van lehetőség.

A betegség eltérő erősségű, lefolyású. Lehet, hogy gyenge hasmenés. Máskor gyors elhullás jelzi jelenlétét. A betegség lefolyásának különbözősége a kórokozók virulenciájától, a galambok ellenállóképességétől, és a dúc hygiéniájától függ.

Jelenleg adenovírus elleni oltóanyag nem áll rendelkezésünkre. A vírus rendkívül stabil. Burka ellenálló, a legtöbb fertőtlenítő szer nem pusztítja el, csak lángszóróval, perzselővel lehet megsemmisíteni. A másik veszélyt az jelenti, hogy az embrió már a tojásban fertőződik. Idősebb galambok ritkán betegszenek meg látható klinikai tünetekben. Ennek ellenére a betegséget az idősebb állatok hordozzák. Az inkubációs idő akár több hónap is lehet, attól függően, hogy a fiatal állományt milyen stressz-szituációk érik.

A fertőződéstől a betegség megjelenéséig több-kevesebb idő telhet el.

Legszerencsésebb az a tenyésztő, ahol adenovírus nem jelentkezik, de örülhet a tenyésztő ha a fiatalok versenye előtt 6-8 héttel előbb megindul a megbetegedés. Ilyenkor még bízni lehet abban, hogy a versenyek megkezdéséig átesik az állomány és a formát még ki lehet erőszakolni. Peches az a tenyésztő, akinek az állománya a tréning alatt betegszik meg, vagy éppenséggel a versenyek kellős közepén.

A keménykedés és szelektálás forszírozása a betegség megjelenése után már nagy hibának számít. A tréningek erőltetése a betegség elvonulásáig súlyosbítja a fiatalok állapotát és meghosszabbítja a betegség fennmaradását az állományban. Mi vezetett oda, hogy jelenleg a GD-syndroma okozta megbetegedés olya nagy mértékben elterjedt?

Elsősorban Németországban megtiltották olyan gyógyszerek kereskedők által való forgalmazását, amelyek eddig nagy biztonsággal voltak bevethetők a GD-syndrómát kialakító kórokozók ellen. Az említett gyógyszerek most receptkötelesek, de aki állatorvoshoz fordul és a letiltott gyógyszereket felíratja, annak nincs baja a GD-syndroma név alatt összefoglalt megbetegedésekkel.

Másodsorban az utóbbi időben nagyon elterjedt a galambok cortison szerekkel való doppingolása. Tudott dolog, hogy a cortison szerek gyengítik a galamb szervezetének ellenálló képességét.

Harmadsorban pedig rendkívüli mértékben megnőttek a galambok teljesítménye iránti követelmények. A valamikori 150-200 km-es távok manapság 500-600 km-re nőttek.

Dr. Warzecha nagyon jó versenyző, tisztán látó szakíró, képzett galambspecialista állatorvos. Megérdemli, hogy hitelt adjunk annak, amit nekünk mond és nagy tisztelettel megköszönjük a segítségét.

A GD-syndroma mindig újabb és újabb kérdéseket vet fel a tenyésztőkben:

Mely kórokozók felelősek a vizes begy a „vizes begy” és a hasmenés kialakulásáért?

            Létezik egy legfontosabb kórokozó?

            Hogyan lehet a helyes diagnózist meghatározni?

            Melyik szerveket támadja meg a betegség?

            A teljes gyógyulás bekövetkezik e a betegség megszűnésével, vagy a megbetegedett

            madarat el kell pusztítani?

            A betegségen átesett galambok tudják-e hozni a genetikailag tőlük elvárható

            teljesítményt?

            Hogyan történjék a kezelése a beteg állatoknak?

            Használnak vagy ártanak az antibiotikumos kezelések?

            Lehetőség van-e valamilyen oltóanyag felhasználására? Miért van az, hogy egyszer

            hatásos a kezelés, máskor azonban egyáltalán nem?

            Hogyan kell a madarakat ellátni?

            Mennyi ideig tudja magát a betegség az állományban fenntartani? Mikor lehet a

            tréningeket újból elkezdeni?

            És így tovább…

            Remélem, kedves olvasó, hogy a cikk elolvasása után a legtöbb, legfontosabb kérdésre

            feleletet kapott.

Forrás: Ujházy Péter: Az özvegy versenyzési módszer és tartástechnológiája