Cikkek : Az Ónémet begyes - egy igaz óriás a galambok között |
Az Ónémet begyes - egy igaz óriás a galambok között
2008.12.02. 15:37
A cikket irta: Josef Wolters
Az Ónémet begyes - egy igazi óriás
a galambok között
Külső megjelenését és egyediségét tekintve az egész galambvilágban két ilyen galambfajtát ismerünk: a Német begyest és a Magyar óriásbegyes galambot. Nincs más olyan galambfajta, melynek ilyen toll- és testhosszúsága, ugyanakkor ilyen mély állása és hátíve lenne. Meg vagyok arról győződve, hogy ha az eredetét szeretnénk kideríteni, a genetikai vizsgálatok a közeli rokonságot kimutatnák. Ez a következő gondolatokat veti fel. Honnan ered a Magyar óriásbegyes? Az orosz-ázsiai területeken még a mai napig nem ismert tősgyökeres begyes galamb fajta, és a törökök ugyan a hódításaik során nyilvánvalóan hoztak magukkal különféle fajtákat, de hogy begyes galambokat ismertek-e egyáltalán, ez ma még elméleti kérdés. Ez elfogadható magyarázat lenne arra, hogy Erdélybe, Bánátba a begyesek az újbóli benépesítés során hogyan kerültek be. Ezek a területek Magyarországhoz tartoztak, és a betelepített svábok és szászok egész biztosan ismerték szülőhazájukból a begyes galambokat. Az, hogy ez a két fajta hosszú idő folyamán ilyen egyedi módon egy irányba fejlődött, a véletlen műve lehet. A hosszú Német begyesről csak a XIX. század közepén tesznek először említést, de a modern fajták megjelenésével egyre veszít népszerűségéből, annyira, hogy a végén csaknem teljesen eltűnnek, és csak 1900 környékén egy bizonyos Rübesam nevű ezredes gyűjti össze a fennmaradtakat, aki többször is Magyar óriásbegyeseket hoz be, hogy velük mentse meg a Német begyest. Így vagy úgy, ennek a mentőakciónak a következményeként alakult ki a közeli rokonság a két fajta között. De visszatérve a Német begyeshez – innentől kezdve tenyésztési cél volt a mély állás, a hosszú test a hátívvel együtt. Mindemellett különös figyelmet szenteltek a toll hosszúságának. Mintegy 50 évvel ezelőtt azonban a magyar rokonok még előre tartották magukat, és erre vonatkozólag fölényben voltak a Német begyessel szemben, mert újra és újra Magyar óriásbegyeseket használtak fel keresztezésre, javítás céljából. Csak a múlt század 70-es éveiben tűnt úgy, hogy a hátrányukat behozták. Akkor egy másik probléma lépett fel.
Josef Wolters
|