Az amerikai óriásposta küllemi jegyeiről

Az amerikai óriáspostáról évente általában 2-3 ismertetés jelenik meg , de azokban jobbára a kiállításokról  és a fajtaklub életéről esik szó. A közelmúltban olvashattuk az eredeti fajtaleírás  fordítását is. Az American Pigeon Journal egyik, néhány évvel ezelőtti lapszámban Gerald E. Hobbs tollából a fajta tenyésztése során előforduló hibákkal foglalkozó cikk jelent meg. A könnyedebb érthetőség céljából az íráshoz szemléltető rajzok is készültek. A közlemény kivonatos fordítását az alábbíakban adjuk közre azzal a céllal, hogy a magyar tenyésztők lerajzolva és leírva is láthassák azokat a hibákat, melyekkel a fajta minden kedvelője találkozott vagy találkozni fog tenyésztői munkája során. Ez annál is inkább fontos, mivel egyre több új tenyésztő veszi pártfogásába ezt a fajtát. Ilyenképpen ez az iránymutatás bizonyára nem lesz hasztalan.

Az amerikai óriásposta kialakítása (standardírozása) óta az Iowa állambeli tenyésztő azért küzd, hogy megfelelő minőségi jegyekkel rendelkező madarai legyenek, amelyeket sikerrel mutathat be a kiállításokon. Ehhez rendelkezik egy oldalnézeti képpel, és a standard néhány nyomtatott sorával, amely olyan meghatározásokat közöl, mint: hosszú, rövid, mély stb., de nem adja meg, hogy milyen hosszú, milyen rövid vagy mély legyen.

Ha olyan peches, hogy magához hasonló, megzavarodott tenyésztőkkel versenyez, élükön egy olyan bíróval, aki kiválasztja a „legtalpraesettebb” madarat, akkor tenyésztőnk úgy jön el a kiállításról, hogy még kevesebbet tud, mint azelőtt, még kuszáltabbakká válnak korábbi fajtaismeretei. Szerencsésebb esetben tapasztalt, jól informált óriásposta-tenyésztővel vagy – bírálóval találkozik. Ha elég bátor ahhoz, hogy kérdezzen, akkor megkapja a standardban leírt meghatározások magyarázatát, így bölcsebben és boldogabban tér haza. Ha nincs összehasonlítási alap, akkor a leírások elmosódnak, eltorzulnak, vagy az történik, hogy a tenyésztő a galambdúcban olyan madarakat is lát, melyeknél a hibák csak kis mértékben vannak meg, így azt hiszi, hogy minden rendben van. Amennyiben a kiállításokon nem volt idő vagy mód annak kiderítésére, hogy madarainak melyek a hibái, úgy hosszú ideig továbbviszi tenyészetében a hibás vonásokat. Hangsúlyozni kell, hogy a tenyésztőnek sokkal többre van szüksége, mint néhány szó és kép. Helyes-e, hogy az ember csak a madár oldalnézeti képét vegye figyelembe, nem lehetséges-e, hogy az egyéb nézőpontok olyat is megmutatnak, amire az oldalnézet nem képes?

Az 1. ábra egy jó típusú fejet mutat be profilból. Látszanak a folyamatos görbületek, a szélesedve emelkedő homlok, az egyik oldali előírás szerint illeszkedő orrdudor és a jó, erős csőr. A hímek koponyájának elég szélesnek kell lennie ahhoz, hogy a szemek felülnézetből ne látsszanak.

A 2. ábra egy gyenge fejet ábrázol. Jól látható a gyenge csőr, a homlok és a csőr közötti törés, a vékony, gyenge csőrtő és alsó csőrkáva. Ezeket a hibákat nagyon nehéz kijavítani. Az ilyen madár hajlamos a nagyságbeli ingadozásra és a hosszútestűségre.

A 3. ábra egy lapos fej látható. A fej legmagasabb pontja a szemben viszonyítva elöl helyezkedik. Ugyancsak mutatkozik a meglehetősen vékony csőrtő, de itt hozzá egy jobb alsó csőrkáva csatlakozik. A fej felülről nézve keskeny.

A 4. ábra egy meglehetősen jó fejet látunk, amely azonban hibás alsó csőrkávában és toroktájban folytatóik. A torok nemcsak visszakanyarodik egészen a szem vonaláig, hanem a nyakhoz csatlakozva élesen meg is törik. Ha a nyak vastag, akkor ez a törés még hangsúlyosabb. Ezt a hibát szintén nehéz kijavítani.

Az 5. ábra gyenge hátsó koponyarész és hibás nyak él látható, melyet a toroknál gyakran kísér éles törés. A gyenge hátsó koponyát nem nehéz korrigálni de nem is túl gyakori hiba.

A 6. ábra hatalmas fejet mutat gyenge csőrrel és a szem rossz elhelyezkedésével. A szemek túl magasan vannak és túlságosan hátul helyeződnek el. A csőr középvonalából a fej hátsó részéig húzott vonalnak a pupilla alsó részén kell áthaladnia, a szem középpontjának pedig a csőrzug és a fej hátsó része közötti vonal harmadrészének kell elhelyezkednie. Az erős csőrrel és csontozattal rendelkező madár nagyon jó utódokat hozhat.

A 7. ábrán látható madár eltér a standardtól, mivel túl rövid, túl kerek és telt, mégsem olyan, amelyet túl keményen büntetnének a bírák. Ez a típus elég ritka, viszont jól lehet használni arra, hogy kijavítsák a 2-6. ábrán jelzett típusok hibáit. Ezért időnként be kell vinni a tenyészetbe a 7. ábrának megfelelő típusú madarat.

A 8. ábrán rajzolt madár nyaka oszlopszerű, mely a háthoz éles töréssel csatlakozik. A hát erősen lejt, olyan mint egy szánkópálya. A farok messze túlnyúlik a szárnyvégen, amely széles, s így a standardtól eltérő formájú. A széles szárnyvég a háthoz ritkán illeszkedik előírásos módon. A szárnybúb szögletes, a szemnek a kerekedőnél kevésbé kellemes látvány. Ezenkívül gyakran lapos mellhez kapcsolódik. Ezeket a hibákat a fej hibáinál nehezebben lehet korrigálni. Bár ezt a madarat könnyűnek és légiesnek érezzük, tudnunk kell, hogy ezeket csak megenni érdemes. A nem elvékonyodó nyak gyakran meghajlik úgy, mint a bütykös hattyúé.

A 9. ábrán a nyak már jobban vékonyodik, de még mindig túl vastag, és hátnál megtörik. A szárnyak nem fekszenek laposan a hátra. Ezt gyakran kíséri széles és lapos derék, melyet kúp alakúan hegyesedő farokkal lehet ellensúlyozni. Olyannal, melyre megfelelően ráilleszkedhetnek a szárnyvégek. Egyes tenyésztők előnyben részesítik az itt bemutatott egyenes lábakat és a hosszú csüdöket. Ez a típus a king galamb megkívánt tulajdonsága. A „posta” típust azonban a tipikusan hajlott lábállás és a rövid, vastag csüd jellemzi. Ezek biztosítják az erőteljes megjelenést.

A 10. ábrán olyan madár látható, mely kezdő számára jónak látszik, de homorú és nem takart a háta, továbbá ejtettek a szárnyai. Ez a típus gyakran kövér és puha. Sokkal gyakoribb a tojók esetében, amikor télen túletetik őket. Érezzük, hogy előtérbe tolakodik a tömött, duzzadó far és mell, amelyet nagyon jó kézben tartani. E típus jobban lehet használni tenyészgalambként, mint a 8. és a 9. ábrán lévőket.

A 11. ábra egy jó típusú madarat mutat be hatalmas, ék alakú testtel az erősen kirajzolódó szárnyak között kb. 12 cm mellszélességgel. A keskeny farok viszonylag rövid, a törzshöz kúp alakú derékkal csatlakozik.

A 12. rajz hosszú keskeny testet mutat, hozzáillő fejjel, mely típusos, de lehetne a 8. ábra felülnézeti képe is. A mell keskeny és lapos. A csőrhegy a melltől húzott függőleges vonal előtt helyezkedik. A széles farok laposan végződik. A nagy evezőtollak a farok felett látszanak. A két szárnyhegynek össze kell érnie, vagy csak 6 mm-re helyezkedhetnek egymástól. A szárny túl egyenes vonalban hajlik a hátra.

A 13. ábra a 10-es felülnézetképe is lehetne, ahol jól látható a nyitott hát és észlelhetők a farok alatt tartott evezőtollak szaggatott vonalai. Az evezőtollak közötti nyílásban látható az arányos derék és a kormánytollazat.

A 14. ábra egy jó típusú madár elölnézeti képe. Jól látszanak a vastag, izmos lábak, melyek az erő oszlopainak tűnnek, és az egyensúly érdekében terpesztettek. A rövid, vastag nyak jól illeszkedik a testhez, melyet erős szárnyak kereteznek. A fej formáját finoman ívelt görbe vonal mutatja, a tetején határozott kiszélesedéssel, mely erőt sugárzóan ereszkedik le a csőrtőig.

A 15. ábra a 8. és 12. elölnézeti rajza is lehetne, amelyen oszlopszerű nyakát láthatunk. A szárnyak felnyúlnak egészen a nyakig és a tömörség hiánya jellemzi őket. Ha megfigyeljük a 14-essel összehasonlítva a lábtartás különbségét, akkor megértjük, hogy egyes madarak miért mutatnak jól, mások viszont nem. A lábuk összezártak, így a madárnak keskeny és törékeny jelleget adnak.

Az amerikai óriásposta erős testű, rővid madár. Ez egyaránt látható karmain, lábujjain, csüdjein, lábszárain, farkán, szárnyain, nyakán, fején, orrdudorán és csőrén. Mindezek rövid, erős csontozatot feltételeznek. Nem sok „póz” van bennük, de nagy a használati értékük, ezenkívül csodálatos kiállítási madarak. Ha olyan galambot óhajt, melynek viszonylag rövid múltja, de nagy jövője van, akkor tenyésszen amerikai óriáspostát!

 Pusztai Lajos

Fackelmann János