A Strasszer származása, nevének eredete és a fajta fejlődése A fajtaklub története Habár a Strasszer származásáról, nevéről és a továbbfejlődéséről már sokat írtak, folyamatosan újabb tények látnak napvilágot. Az 1982-es "Strasszer – származás – tartás –tenyésztés" monográfiámban illetve az 1982 és 1987 között megjelent "Strasszer Lapok"-ban megjelent írások hiányosak, és további kiegészítést igényelnek. Meg kell említeni még az egyre átfogóbbá váló "Strasszer-krónikát", melyhez egészen 1904-ig visszanyúlóan szakmai írásokat lehetett hozzáfűzni. Ezúton szeretnék köszönetet mondani Josef Wintjes Legdennek a sok szakirodalom átengedéséért.Azt az elfogadott és sokat idézett tényt, hogy a Strasszer bölcsője Morvaországban ringott, Dr. Kühschelm rendkívül tüzetes és átfogó tanulmányában (DKZ 1/93) megerősítette.Volny-Naklo lelkipásztor volt az első Strasszer-tartó, mivel saját korában "egy hatalmas baromfiudvarral és nagy számú Strasszerhoz hasonló rajzú galambokkal" rendelkezett. Az is bizonyított, hogy mindenekelőtt a nikolsburgi galambpiac illetve Brünn, Poisdorf és Laa-n közvetítésével került Bécsbe ez a galambfajta. Így jelentős része volt a tökéletesítésben és az elterjedésben a német-cseh és az osztrák tenyésztőknek. Az osztrák tenyésztőket illeti a tisztelet azért is, hogy a kiállítások megrendezését elterjesztették Morvaországban is. Ugyan nem tudjuk pontosan, milyen galambok keresztezéséből származik ez a fajta, de minden arra utal, hogy a Mondénokat, a Firenzeieket és a Szirti galambokat először nem szándékosan keresztezték. Az is feltételezhető, hogy az első, nem ellenőrzött keresztezések már 1850 előtt megtörténtek. 1850-re már rendelkeztek a galambok egy bizonyos egységességgel. Ezek a Mondénhoz hasonló rajzú galambok, melyeknek fehér tollazata és színes fej- és szárnypajzsa valamint fekete rajza volt, abban a korban Strasszernak számítottak. Az evezőtollak és a hát színe azonban egészen a század végéig fehér volt. Néhány galambon hegyes vagy teljesen fehér, lekerekített fésű volt! Hogy hegyes fésűjűek még sokáig léteztek, olvasható Schachtzabel 1911-es „Prachtwerk sämtlicher Taubenreisen” (A galambok pompája) című könyvében. A fajta kialakításakor begyeseket is felhasználtak, így gyaníthatóan időnként megjelent a gyöngyszem és az enyhén felfújt begy. Akkoriban a sokszínű galambok közé sorolták őket. Arról is olvashatunk, hogy újból keresztezték őket a Firenzeivel annak érdekében, hogy a csőr színét javítsák, főleg a vörösöknél és a sárgáknál. A színek javításához többször is a tyúktarkát használták, hogy eltüntessenek néhány nemkívánt küllemi tulajdonságot: a fehér homlokfoltot, a magas állást és a vörös szemgyűrűket.Ismeretes, hogy ezidőtájt más, a Strasszerhoz hasonló galambok is megjelentek.Így kitenyésztettek Olmütz környékén egy valamivel kisebb galambot, amelynek színes feje és farka volt és pöttyös szárnypajzsa. Csak a Nikolsburgi későbbi bekeresztezésével alakult ki a valódi, de a mainál valamivel kisebb Strasszer, melytől a mai Morva strasszer származik. Az ismert tenyésztő, Prokop-Brünn megerősíti ezt a Geflügel Börse (GB) 36/29. számában megjelent közleményében.A nevet illetően sem tisztázott a helyzet. Erich Ruckblack Fordította: Mihala Boglárka