A magyar csirkegalambról

Az utóbbi években már-már szinte eltűnt, s a szakkönyvek már nem is adtak helyet e fajtának. E kecses, s régen igen közkedvelt és tenyésztett fajta Békés és Csongrád megyében 50 évvel ezelőtt virágkorát élte.

Széles, mély törzsű fajta, a farok kissé emelten hordott, a fej széles és erőteljes. A szemek érdekesen, más fajtától eltérően jellemezhetőek. Az élénk szemek szivárványhártyáinak színe narancs- és citromsárga. Különlegessége, hogy a fehér színűek sem lehetnek úgynevezett bükkönyszeműek. A szemgyűrűk húsvörös színűek.

A nyak közepes hosszúságú és függőleges tartású.

Előforduló színek: fehér, fekete, kék, vörös, sárga, foltostarka, tigristarka és babos.

A fajtát Békés megyében Eleken, Békéscsabán, Kétegyházán, valamint Mohácson és Baján, illetve még néhány helyen az országban őrizték meg. Tudunk néhány Jugoszláviában lévő állomány létezéséről is. Különösen kiemelt feladat, hogy e fajta egyedszáma növekedjen, s az alapszínek ismét előtérbe kerüljenek.

Kutatási, fejlesztési célként az alábbiakat fogalamztuk meg egyik tanulmányunkban:

„Az egyedszám csökkenése, a rokontenyésztés néhány területen jelentősen érezteti hatását, ugyanis az egyszínűek száma igen lecsökkent. A fajta megőrizte kecses tyúktartását, súlyából kicsit veszített átlagosan, s a foltostarkák, a tigristarkák és a babosak az uralkodó színváltozatok.

Gondot jelent az egyszínűek hiánya. Kékeket alig láthatunk, a sárga, a vörös és a fekete színváltozat is ritka. A fehér színváltozat egyedei között jellemző hibaként említhetjük azt, hogy több egyed szivárványhártyája nem citrom- vagy narancssárga, hanem úgynevezett bükkönyszem. Ezeket ki kell zárni a tenyésztésből.

A kutatási-fejlesztési cél tehát a kecses, tyúktartású, 60-80 dkg átlagsúlyú, rövid, széles mély törzsű, emelten hordott farkú, a fajtaleírás minden színben fellelhető egyedek kitenyésztése, szaporítása és elterjesztése.”

Megváltozott a fehér színű egyedeknél a szivárványhártya színe, mégpedig úgy, hogy a bükkönyszem az elfogadott.