Olasz Sottobanca

A sottobancánál az előzőekben azt fordítottam, hogy az olaszok tenyésztették ki a fajtát, de a minél nagyobb, húsosabb és gyorsan növekvő fiatal levesbe valókon kívül a szülők, a nevelők külső alakjával, formájával nem törődtek, azt a francia galambászok nemesítették, egységesítették, fajtaleírásban rögzítették. Lényegében ők tenyésztettek belőlük „kiállítási” galambot. A napokban viszont tovább olvasva a kötetet „az olasz sottobancáról” is olvastam benne. Azt írja a szerző, hogy a XX. század második felében az olasz tenyésztők is eljutottak arra a tenyésztői szintre, ahol igényelték a fajta egységes tenyésztését, egységes kinézetét, formáját, állását. Megcsinálták a maguk sottobanca galambját, fajtaleírását…

E szerint az olasz sottobanca nagyon nagy galamb, testes, nagyon súlyos tömege az 1300 grammot is eléri a fajtaleírás szerint. Lényeges különbsége a francia vonaltól a különös testhosszúság, és még inkább a nyakának a hossza. A szemgyűrűje kétsoros, erősen vörös színű. az erősen bagdettás típusú fejet feltűnővé teszi a hosszúkás homlok. A meglehetősen durva csőr ad az egész fejnek húzott vonalat. A 80-as évek óta természetesen a fésűs fej rozetta nélkülisége is megengedett. Egy-egy országos kiállításon ma már 2-300 példányt is kiállítanak belőlük.