Bergmasco

Már a neve után is sejthető, hogy a fajtát az olasz Bergamo város környékén tenyészthették ki, szintén a XVIII-XIX. században. Kitenyésztésének egyetlen célja az élelmezés, a hústermelés volt, s ezt a kitenyésztők el is érték. A kifejlett, tömött testű galamb súlya a tojók esetében 700, a hímek esetében 750-800 gramm. Fő jellemvonásai a széles, kerek szembőr, a erős felső csőrkáva és a fej hátsó részén fekvő kagyló alakú fésű rozettával, mely a nyakon tömött sörénybe megy át. A fej erőteljes, de nem durva. A fejtető enyhén lapos, de a homlok szépen ívelt. A már említett széles szembőr darabos, de a külső része szilárd és száraz, könnyek nem nedvesítik. A szeme narancsszínű. Kívánatos az erős, világos színű csőr, de feketéknél és a kékeknél a ráfutás megengedett. A felső csőrkáva kidomborodik és az életkor előrehaladtával eldurvul, szélesedik és emelkedik. A mell széles, domború, a nyak közepesen vastag. A szárnyak zártan a testre simulnak, a szárnybúb előre áll. A farok zárt és törésmentesen követik a hát irányát. A lábak erősek, a lábujjak jól terpesztettek, a galamb szilárdan áll. Elfogadott színek a sárga, vörös, dun, fekete, fehér és sokszínű. A szín ezeknél a galamboknál másodrangú, de kívánatos az egyenletesség és a tiszta, fehér beütés nélküli hát.