A dudoros fajtákon belül egyedülállóan különös, régi fajta. A szakirodalomban már 1799-ből vannak rá vonatkozó adatok.

Nagy testű galambok, amelyeknek testtömege eléri a 800 g-ot. A csak náluk előforduló dudorképződményeken kívül jellemző rájuk a viszonylag rövid lábak ellenére is kifejezetten emelt melltartás, a csőr és a toroktáj képződményei. Mindig sima fejűek.

  A fej széles, a csőrhegytől a tarkóig szabályos körívvel határolt. A szemek húsos, göröngyös felületű, vörös szemgyűrűkkel keretezettek. A fehérek írisze sötét, a színeseké narancsvörös. A csőr tőben igen vastag, rövid és a fejtető ívét követve lefelé irányuló. A felső csőrkáván ék alakú, hosszában osztott, redőzött szerkezetű dudor, amelynek felső széle idősebb korban kiemelkedő, felülete fehéren porozott, a csőrszögletektől a szemgyűrűkig ér. Az alsó csőrkáva tövén helyezkedő dudor összeköttetésben áll a toroktáj megvastagodott bőrének kiemelkedő dudoros területével, amelyet torokdudorként vagy torokzsákként különböztetnek meg. Színe halványvörös. A nyak rövid, vastag, függőleges tartású. A mell széles, enyhén előredomborodó és emelt. A széles vállközből induló hát a farok felé 45 fokban eső. Egyenes folytatása a hosszú, jól zárt farok.

  Színváltozatai: előfordul egyszínű fehér, fekete, vörös, sárga, sima ezüst és szalagos kék színben, valamint babosban.