Florentini galamb
2008.05.15. 21:19
Fajtaismertető
Florentini galamb
Rajzos, tyúkalkatú haszongalamb, a gazdasági fajtákon belül a legrégebbiek közé tartozik. Olaszországban tenyésztették ki, mégis legnagyobb mértékben Stájer- és Bajorországban terjedt el. Ezenkívül ma már elég nagy létszámmal megtalálható Drezdában és környékén.
Annak ellenére, hogy régi és világszerte közismert fajta, melyet újabb fajták kitenyésztéséhez és formálásához is felhasználták, hazánkban inkább csak hírből ismerték. Bayer B. közlése szerint csak az 1960 őszén lebonyolított galambimport keretében került hozzánk viszonylag számottevő létszámban, amelyet a Magyar Galambtenyésztők Szövetsége az NDK-ból hozatott a vele foglalkozni kívánók igénylése alapján.
A florentini az idők folyamán formaváltozáson ment átt. Jelenleg ismert típusát évszázadunk elején német tenyésztők alakították ki, amikor is a máltait használták fel nemesitő keresztezésre. Ennek eredményeként a korábbi, kedvezőtlen formájú, hosszú törzsű florentinit a máltaihoz közel álló tyúkformájú (rövid törzsú, magas állású, hosszú nyakú), nemes, büszke tartású galambbá változtatták. Megjelenési formájában részben a máltaira, részben a tyúktarkára emlékeztet. Rajzát illetően a strasszeréhoz áll legközelebb.
A farok közepesen hosszú, teljes egészében egyenletes vastagságú. Felfelé irányul és a vizszíntes tartású hátvonallal 45 fokos szöget zár be. Kormánytollainak vége egyenes metszésű. Faroktámasztó tollai igen dúsak.
A lábak erősek, a közepesnél valamivel hosszabbak. A combok szabadón állok. A csüd és lábujjak erősek, színük kárminvörös.
Alapszíne fehér. Színes a fej, a szárnyak és a farok. A fej rajza a strasszeréval megegyezik: hátul a tarkó éléig, elöl a torok alatt pedig 3-4 cm mélységig terjed. A szárnyak elsőrendű evezőtollai fehérek. Leggyakoribb színváltozatai: fekete, kék (szalagos és szalag nélküli), kovácsolt kék, vörös és sárga.
Testnagyságra megegyezik a közepes testű strasszeréval. A kifejlett tojók 580-680, a hímek 650-780 g súlyúak.
Lényeges és gyakrabban előforduló hibák: nyurgaság, szűk mell, rövid lábak, szétterülő farok, kicsi, túlfinom fej, kicsi test.
Életerős, energikus, élénk vérmérsékletű fajta. Zömök teste, rövid szárnyai miatt rerülőképessége gyenge, állandó tartózkodásának környékét nem hagya el.
|