Ó-holland begyes

Ige régi, már 1600-ban leírt begyes fajta, amely elődjeként rokonságban áll a genti begyessel, a pomerániai begyessel és az angol begyessel.

Egyike a legtömegesebb testű begyes fajtáknak. Nagyságán kívül sűrű és hosszú lábtollazat, erősen fejlett sarkantyútollak, félmagas és megközelítően vízszintes testtartás és igen nagy, gömbölyű, ballonszerű begy jellemzi.

Homloka kissé meredek ívben csatlakozik a laposan ívelt fejtetőhöz és törés nélkül folytatódik a tarkóban. A fej mindig sima. Még a fehérek szivárványhártyája is narancsszínű. A keskeny szemgyűrűk színe megegyezik a csőrével. A csőr közepes hosszúságú. Az orrdudorok kicsik, fehéren porozottak. A csőrkávák színe feketék, kékek és egyéb sötét színű egyedek esetén fekete, valamennyi világos tollazatú példányé világos narancsszínű, a fehéreké és a ritka babosaké egészen világos. A nyak hosszú, a begy igen nagy, a test felé befűződés nélkül. Ugyanígy megy át a mellbe, a hátba és a szárnybúbok előtti szakaszba. A mell széles és lekerekített, a mellcsont taraja hosszú, csaknem vízszintes tartású. A hát, a széles vállak között enyhén homorú, a farok felé csak egészen enyhén lejtő és ahhoz töretlen vonalban csatlakozik. A test oldalaihoz jól simuló szárnyak a farok végét csaknem elérik. Az evezők a szélső koránytollakon fekszenek, végeik nem kereszteződnek. A farok hosszú és széles, feszes tartásban a talajt nem érinti. A lábak közepesnél valamivel hosszabbak. A sarkantyúk jól fejlettek és elkülönülnek a középső és a szélső ujjakról nőtt sűrű, a talajra tányérszerűen fekvő talptollazattól. A tollazat nagyon dús, a fedőtollak széles zászlójúak, de a testhez simulók.

Elfogadott színek. Egyszínűek: fehér, fekete, kék, kékderes, vörös, sárga, kékfakó, vörösfakó és sárgafakó tollazattal. A szíves rajzúak lehetnek feketék, kékek, vörösek, sárgák, kékfakók, vörösfakók és sárgafakók. Végül vannak babosak fekete, vörös és sárga babozottsággal.

Minden színnek teltnek és egyenletesnek kell lennie. A színesek mellén helyezkedő félhold, a has, a sarkantyúk és a talptollazat, valamint a szélső 7-10. evező fehér. Fehér ezenkívül a vörösek, a sárgák, a vörösfakók és a sárgafakók farka a fedő- és támasztótollakkal együtt. A rajz szabályossága, különösen a tiszta fehér has, a sarkantyúk és a talptollazat vonatkozásában lényeges követelmény. A babosak lehetnek ritkán vagy sűrűn babozottak. Az utóbbiak farkának, evezőinek és talptollainak színeseknek kell lenniük.