Szalontai óriás galamb

     Szalonta városában, a környező községekben és falvakban elterjedt galambfajta, a helyi elnevezés szerint nagy galamb, vagy nagy fajta, melyet a városi és falusi tenyésztők húsáért szaporítanak.

     A parasztgazdaságokban és a Tisza síkság Nagyvárad és Arad közötti területén való széles körű elterjedése és gyakorisága a fajta keletkezésénél régebbi.

     A szalontai óriás házigalamb nagy testű, erőteljes felépítésű és csontozatú, hosszú és dús tollazatú fajta.

     A hímek testhossza 46-48 cm, a tojóké pedig 45 és 47 cm között változik. A hímek testsúlya 700-900, a tojóké pedig 600-750 gramm. A fiókák testsúlya a fészek elhagyásakor eléri az 500-600 grammot.

     A fej nagy, fésűs (egybúbú), vagy duplakontyos (kétbúbú vagy kétkontyú), oldalról kissé összenyomott, profilból nézve hosszúkás.

     Csőrtövében egy lefelé álló, kissé csőrre hajló orrkontyot, tarkóján pedig kissé széteső, a fejtető színvonala fölé emelkedő körfésűt visel.

     Csőre fehér, gyengén lefelé irányuló, a testhez viszonyítva közepes hosszúságú, csőrhegytől homlokig mérve 20-22 mm hosszúságú.

     Az orrdudorok nagyok, hosszúkás alakúak, sima felületűek és fehéren porozottak. Szemei aránylag kicsinyek, sötét színűek (bükkönyszem) és egyszerű, hússzínű szemgyűrűkkel vannak körülvéve.

     Nyaka közepes hosszúságú, vastag, egyenes és függőleges tartású, gyengés kimetszett torokkal.

     Melle széles, domború, hosszú és kissé előre álló. A hím példányok mellkerülete 35-36 cm, a tojóké 33-34 cm.

     Háta hosszú, egyenes, hátrafelé lejt, hasa széles, nem túl fejlett, dús tollazatú.

     Egyenes, szorosan a testhez simuló szárnyait farkon hordja, és végeik összeérnek vagy kereszteződnek. A szárnyhossz 30-33 cm, 90-96 cm röptérrel. A 16-18 cm hosszú farok széles, szorosan záruló, 12 kormánytollal és a hát vonalával lefelé irányuló egyenest alkot.

     Lábai erősek, közepes hosszúságúak, simák. Lábhossz: 11-13 cm.

     A szalontai óriások barátrajzúak, helyi elnevezés szerint „holdas”, vagyis színes alapon kék. Vörös, sárga, fekete, vörösfakó, helyi elnevezés szerint „ezüst” és világos kávébarna, az úgynevezett dohányos vagy „vadliba” szín, fehér a fej, az áll, a nyak felső mellső része, a combok, a has és az elsőrendű evezők.

     A „mocskos fejűek” színes foltokkal a fejtollakon.

     Előfordulnak fehérek is, mint az úgynevezett hófehér.

     Szapora, jó költő és nevelő galambfajta, hústermelésre, tömegtenyésztésben alkalmas.

     Mezőre járó, úgynevezett „réti galamb”.